|
INTERJÚK!!!
2006.09.05. 20:02
Blistering - Nyerő system(a) - interjú John Dolmayannal----->
All Systems Are Go! (Nyerő system-a)
System Of A Down interjú
Nigel Roberts - John Dolmayan
A System Of A Down pompás debütáló lemeze után a következőre való várakozás egy örökkévalóságnak tűnt, de ahogy John Dolmayannal való beszélgetése során Nigel Robert is megállapította, a kivárás valószínűleg a banda első lemezének sikere folytán támasztott követelmények miatt volt, ugyanakkor úgy tűnik, a Toxicity közelgő megjelenése a zenekart egy még magasabb szintre fogja emelni.
Nigel: - Nagyon soknak tűnik az első album óta eltelt idő, három éve már, de hallottam néhány számot a következő albumról és meg kell mondanom, szerintem nagyon megérte a várakozás. Elégedett vagy a befejezett lemezzel?John: - El vagyok ragadtatva tőle; érzem, ez egy nagyszerű munka és az igazat megvallva büszkébb már nem is lehetnék rá.
- Az első album fenomenális sikere volt az oka annak, hogy mostanáig kellett várnunk a következőre?- Rengeteget turnéztunk az elmúlt három évben, így lehetetlen volt új anyagot írni, de amikor nekiálltunk, 2000 nyarán, 6-7 hónapig egyfolytában dolgoztunk rajta, végül 32 új dallal jöttünk ki. Szóval sosem ültünk karba tett kézzel, de a jó dolgoknak idő kell, és ha minőségi munkát akarsz kapni, akkor várnod kell. Úgy gondolom, hogy ez a mostani felülmúlja az első albumon kiadott anyagot.
- Volt valami, amit gyökeresen másképp csináltatok az új album felvételénél, az első albumnál tanultak alapján?- Hát először is sokkal nyugodtabb légkörben mentünk be, egy album elkészülte után már tudtuk, hogy hogy mennek a dolgok a stúdióban, nem voltunk olyan meglepettek vagy rémültek, mint az első felvételnél. Tudtuk, hogy milyen hangzást szeretnénk, elmondtuk, és pontosan olyat lett, ahogy akartuk. Sokkal több rétegű gitár- és basszusgitár-hangzást akartunk, hogy megvastagítsa a soundot, jobban, mint előzőleg. Szerintem az előző albumnak egyedi hangzása van, amit a világért sem cserélnék el, és ennek az újnak is egyedi hangzása van, és ezt szeretnénk elérni minden egyes albumnál.
- Akkor tulajdonképpen mennyi időbe telt a Toxicity megírása és felvétele? Egész idő alatt közösen dolgoztatok a turné alatt is, vagy csak a lemezbemutató turné befejeztével kezdtétek el az első számot írni?- Hát az együttesben a dalokat írók felületesen foglalkoztak az írással útközben is, de nagyon nehéz volt, így a dolgok csak akkor álltak össze, amikor végre hazaértünk, mert az első lemez turnéja közben nem igazán volt szünetünk. Utána két hétig pihentünk, majd kibéreltünk egy stúdiót és elkezdtünk újra írni.
- Az a tény, hogy az első lemez sikerével a világ minden részére eljutottatok, megváltoztatta-e az életszokásaitokat, felfogásotokat és ez vajon az új lemez dalaiban tükröződik-e?- Határozottan megértőbbek lettünk, nem csak a világ, hanem egymás iránt is! Körbejártuk a világot, és rádöbbentünk, hogy mi itt mind egyek vagyunk és ez a dolgokat egy jobb perspektívában láttatja, amikor látod, hogy más emberek hogyan élnek, és magad is sokkal változatosabbá válsz, ahogy érdeklődni kezdesz más kultúrák iránt. Alapvetően fejlődik a személyiséged, ezt lehetetlen elkerülni, mikor utazol.
- Mi a legjobb emléked a turné közbeni utazásokról?- Az Ozzfest állomásaira ezzel az öreg lakókocsival mentünk, és valahol Kentucky közepén voltunk, több mint 40 fok volt, amikor elkezdett ott hátul valami füstölni, mi meg álltunk a semmi közepén, sehogy sem tudtunk eljutni a következő koncertre, pedig az Ozzfesten, ha nem adod le a műsort, akkor kirúgnak és kész. Szóval csak ültünk ott tehetetlenül, és a gitárosunk, Daron elkezdte énekelni, hogy "It's a long way to the top if you want to rock'n'roll" az AC/DC-től, ez olyan mulatságos volt, és ez valami olyasmi, amire mindig úgy fogok emlékezni, hogy a legjobb korszak volt, csak mi négyen, semmi szarság, és ezt soha nem fogom elfelejteni.
- Tehát most, hogy megasztárok vagytok, és luxusbuszotok van, hiányzik neked a lakókocsis turnézás?- Mi az ördög az a megasztár? (nevet) Mi egyáltalán nem tartjuk magunkat annak! Négy srác vagyunk, akik nagyon szerencsések, hogy azt tehetik, amit szeretnek, és ebből meg is élnek. Egyikünknek sincsenek rocksztár allűrjei, mindannyian a földön járunk és emlékszünk arra, hogy a legfontosabb dolog mindig a zene, amit játszunk, és a rajongók, akiknek játsszuk.
- Láttam a brit koncertjeiteket a Static-X-szel és a Spineshankkel, és arra gondoltam, hogy ti külön álltok a többi új bandától, akik veletek egyidőben jelentek meg a színtéren; milyen reakciót kaptatok a többi együttestől, akikkel turnéztatok?- Pozitív reakció volt mindenkitől, akivel valaha turnéztunk és nem emlékszem semmi negatív reakcióra senkitől, akivel együtt játszottunk. Néha beszélnek egy csomó szarságot, de ezekben mi sosem szerepeltünk, mert mi népszerű banda vagyunk és mindig igazán jó reakciókat kaptunk.
- Mióta megjelent az első lemezetek, rengeteg együttes "robbant be", nagy kiadókhoz szerződtek; ti srácok, az úttörők egyike voltatok, akik alapvetően megformálták ezt az új stílust, mit gondoltok az újakról, akik utánatok jöttek? Van olyan, akit igazán szerettek vagy úgy gondoljátok, hogy túl telített a piac?- Szerintem sok zenekar van, akik ugyanúgy hangzanak, mint a többi és megértem a kiadók nézőpontját, hogy pénzt akarnak csinálni, de szerintem ez a műfaj kinyírásának jó útja. A Limp Bizkit eredeti önmagában, de ami azt illeti, nincs szükségünk még tíz bandára, akik úgy játszanak, mint a Limp Bizkit, vagy mint a Korn, Tool, Deftones vagy Zombie. Olyan bandákra lenne szükség, akik valami újat csinálnak, de hogy őszinte legyek veled, mostanában nem sok ilyen banda van.
- A SOAD-nak teljesen egyediek a hatásai és a háttere, egy másik rockbandának sincs talán ilyen, mennyire fontos szerepet tulajdonítasz a gyökereiteknek a SOAD sajátos hangzásában?- Amikor levest főzöl, van egy fűszeres polcod, és összekevered a különböző fűszereket, hogy ízt adj a levesnek. Minden egyes fűszer hozzáad az aromához, de egyetlen fűszer sem határozza meg egyedül, és ez pontosan így van a mi esetünkben is.
- Libanonban születtél, milyen szerepet játszott a zene az életed korai szakaszában, egy háborús környezetben?- Az apukám zenész, és mióta csak megszülettem, klubokba járkáltam, és ő volt, és máig is ő az én egyedüli legnagyobb hatásom, habár egyáltalán nem akart engem bevonni a szakmába, és megtett mindent, hogy távol tartson tőle, olyannyira, hogy csak 15 éves koromban kezdtem el dobolni.
- Mi volt életed első nagy rockkoncertje, amit láttál?- A Pink Floyd a Los Angeles Coliseumban a Momentary Lapse Of Reason turnén. Az az este megváltoztatta az életemet, tudtam, hogy egy nap majd én is ott kell, hogy álljak azon a színpadon, és tavaly ott játszottam 80 ezer ember előtt, éppen a születésnapomon, ez egy különleges pillanat volt számomra.
- A legkülönlegesebb pillanat idáig?- Azok egyike. Talán a legkülönlegesebb egy másik los angelesi koncert volt, tavaly november 4-én az örmény genocídium segély-koncertje, amikor bedobtam a közönség közé egy dobverőt, és az a nagynéném ölében landolt, ami nagyon sokat jelentett nekem, mivel akkor nemrég diagnosztizáltak nála hasnyálmirigy-rákot.
- Milyen egyéb dolgok érdekelnek még a zene mellett?- Komoly képregény- és játékgyűjtő vagyok, már régóta. A jövedelmem jelentős részét ezekre a dolgokra költöm. Pont holnap reggel indulunk Japánba és meg fogok őrülni odakint, hogy játékokat és képregényeket vehessek, tulajdonképpen egy külön bőröndre lesz szükségem. (nevet)
- Nős vagy? Vannak gyerekeid?- (egy hosszúnak tűnő hallgatás után) Van egy barátnőm, de nem vagyok benne biztos, hogy még mindig a barátnőm lesz, mire hazaérek. (ezután elhatároztam, hogy hagyom ezt a témát)
- Tervezitek már a Toxicity turnéra való indulást?- Nem várhatunk tovább az útrakeléssel, már túl sokáig voltunk tétlenek, nem várakoztathatjuk tovább a rajongókat, hogy hallhassák a turnén az új dalokat.
- Már hallottam az új albumot, és igazán nagyon tetszett nekem, sok szerencsét a Toxicityvel és köszönöm, hogy rámszántad az időt.- Nagyon szívesen és köszönöm!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
