...Egy kis beszélgetés az interjú megkezdése előtt...
RR: Cory (a Murderdolls menedzsere) írt egy e-mailt nekem ma reggel, amiben azt mondta, hogy ezt az egészet délelőtt 10:30-kor akarod lezavarni dél helyett...korai madárka vagy, vagy mi?
Wed: Bazdmeg, ez még mindig nagyon késő. Hajnali négykor kelek.
RR: Most hülyéskedsz? Ez nem túl rock 'n' roll-os.
Wed: Ja, ember, még nincs rocksztár életem egyelőre. Dolgozni megyek, ehhez hajnal négykor kell kelnem, magazinokat szállítok.
RR: Ez igaz, emlékszem Joey mondta hogy nem tudsz addig várni, amíg turnéra mentek, tehát addig is meg tudsz egy kicsit állni az újságdobálással.
Wed: Pontosan, ez röhejes. Ha mostanában 10-ig aludhatok valami olyasmit érzek, hogy "Hú, ez aztán az élet!".
RR: Úgy hiszem akkor nagyon boldog leszel amikor végre megkezdődik a turné.
Wed: Oh, igen....
RR: Mi az első emléked a zenével kapcsolatban?
Wed: Az első emlék a zenével kapcsolatban talán amikor a bátyám elvitt otthonról a stúdióba, miközben Number Of The Beast, Iron Maiden, and Shout At The Devil szólt (Mötley Crüe). Szórakozás a lámpák leoltásával, gyertyákat gyújtása, és szerény személyem halálra ijesztése. Ennek ellenére imádtam. És egyre többet és többet akartam hallani tőlük. Őszintén, ez az első emlékem a zenével kapcsolatban.
RR: Észak Karolinában élsz, igaz?
Wed: Ó igen, Andy Griffith otthona...
RR: Mi van a cigaretta üggyel arrafelé?
Wed: Cigaretta ügy? Megkaptuk a Phillip Morris féle letelepedést, semmi különleges...
RR: Akkor gondolom nem cigarettázol.
Wed: Nem.
RR: Ez nem túl rock 'n' roll-os...gyerekes...Rendben, még egy kérdés Észak Karolináról...Denny's vagy Wafflehouse (mind a kettő gyorskajálda)?
Wed: DENNY'S! A Wafflehouse borzalmas, sosem megyek oda. Denny's a király, isteni csirkét lehet ott kapni, én meg csirkekaja-mániás vagyok.

...És az interjú elkezdődik...

RR:Hogy ismerkedtél meg a Murderdolls-szal? Mikor kezdett ez az egész jelet adni?
Wed: Azt hiszem tavaly Halloween körül volt. Általában Halloween előtt mindig kiveszek pár nap szabadságot. Éppen otthon voltam, amikor kaptam egy hívást Tripptől (Tripp Eisen - a Murderdolls gitárosa volt 2002. júliusától Acey Slade váltotta fel), akit egy éve ismertem a Dope-ból. Felhívott és ilyet szólt : - " Hey, játszom ezzel a másik bandával 'tod, és kéne egy basszeros." Mire én: "Hagyjál már, nem basszeros vagyok, hanem énekes/gitáros." De tudok basszusozni is, így végül is elhatároztam, hogy megpróbálom. Nem sokkal később Joey-val kezdtem beszélgetni, és minden klappolt, olyan két hét múlva átrepültek hozzám Iowából, utána már egy stúdióban találtam magam és vettük fel a lemezt. Gyorsan történt, nem volt időm gondolkozni. Akkor találkoztam először Joey-val, amikor első alkalommal mentünk a stúdióba. Kialakult egy fajta kapocs Joey és köztem - ugyanazokat a filmeket szerettünk, és egyugyanaz zenét. Ezek után az év elején Joey ezt mondta: "Azt hiszem meg akarok szabadulni az énekesünktől, azt szeretném ha te lennél az új énekes." mire én: "Király! Amúgy is útálok basszusgitározni" Egyszerűen klassz volt, minden megváltozott attól a ponttól - a zene, a szövegek...szörnyek és sírrablások, vidám dolgok jöttek.
RR: Azok a filmek, amiket Joey és te is egyaránt kedveltek, miről szólnak általában?
Wed:Mind a ketten élvezzük a Texas Chainsaw Massacre-t - Joey nagy rajongója az I. résznek én pedig az I. és a II. résznek egyaránt. Mindig vitatkozunk a két őrült srácról az I. és a II. részből - Joey szerint a stoppos a legjobb az első részben, nekem meg muszáj belekötnöm, és azt mondanom, hogy a pasas az első részből azzal a tányérral a fejében messze túltesz a stopposon.
RR: A világ valószínűleg sosem fogja megtudni...
Wed: Szintén nagy rajongói vagyunk a Slingblade-nek. Szal mindig ajánlunk filmeket egymásnak. Furcsák vagyunk ebból a szempontból.
RR: Ahhoz képest,amikor basszeros voltál, a mostani énekesi pozíciódig mennyit változtak a dalok?
Wed: Változáson mentek keresztül. Volt néhány nóta, amit én írtam, amik alapvetően csak vázlatok voltak, Joey elvitte őket, átrendezte az egészet, valamit hozzárakott, valamit elvett és így újratöltötte őket energiával. Miután az énekes elment, mindent totálisan átszerveztünk, teljes változás következett be a zenekar életében.
RR: Játszottál basszusgitáron az albumon?
Wed: Jah, játszottam egy rész bassztémát egy rész gitártémát, néhány vezértémát... nagyon furcsa lett az egész, amikor kijött (nevet).Minden valahogy úgy jött ki hogy :"Hé, miért nem játszod fel akkor már ezt is..."
RR: Igen, ezt Joey is mondta, hogy minden baromira össze-vissza történt.
Wed: Jaja, de mégis király... nagyon király bármi is került ki.
RR: Mit tudsz a Roadrunner Kiadóról?
Wed: Csak annyit tudok, hogy millió dolgot ti adtok ki... ti adtatok ki egy glam metal bandát 1994-ben...
RR: Igen, meg tudnád nevezni azt az együttest?
Wed: Star Star.
RR:Pontosan. Szereted?
Wed: Imádom, ember! A CD-jüket nézem épp. Megvettem, Star Star, The Love Drag Years.
RR: Összeszarom magam... egy tucat ember közülünk (Roadrunner Kiadó, New York) mindhalálig szereti azt a CD-t.
Wed: Ez nagyszerű. Sok olyan furcsa dologban benne voltam, amik végül sosem kerültek kiadásra. Az emberek azt kérdezik, hogy "Az meg ki a fasz?" De az összes dalt el tudom neked énekelni arról a lemezről.
RR: Nagyon boldoggá teszed Monte Conner-t (V.P. of A & R). Nincs egyetlen rossz dal se a CD-n... Bármi más a Roadrunner gyűjteményedből?
Wed: Type O Negative természetesen.
RR: Milyen érzés egy debütáló lemezt kiadni, ami épp csak most fog kijönni?
Wed: Állati jó, úgy érzem, hogy az összes szar munka amit eddig más bandákkal csináltam most kifizetődik... tudod... Észak Karolinából Pittsburg-be vezetni és kiállsz 12 ember elé játszani. 15 éves korom óta adtam ilyen gig-eket. És most, hogy van egy részben saját albumom még egyszer meg akartam csinálni, ez egyszerűen kurva jó. Azt hiszem ez az, amit minden zenész szeretne csinálni.
RR: Ugye a Roadrunner Kiadó itt van New York-ban. Mi volt az első New Yorki tapasztalatod?
Wed: Ohhhhhh... az előző bandámmal kimentünk egy hónapra, a legelső gigünk a CBGB's-nál volt NY-ban. Mind úgy voltunk, hogy "Wow, a CBGB - a Ramones, és a Dead Boys otthona, ez nagy lesz". A dobosunk elkönyvelte a giget. Hazafelé menet mondtuk neki, hogy hívja fel a klubbot, és mondja meg nekik, hogy mindenre figyeljenek hogy biztosan az egész király legyen. Szép szabvány kérdések - hogy biztosak legyünk hogy a 10 órás utazásunk nem a semmiért történt. " Ez állati, haver. Ráraknak minket a könyvekre. Ez fasza." válaszolta. Végül is NY-ban csináltuk meg. A CBGB-nek készítettük, hogy megtalálja a tulajdonos és megmondja neki, kik is vagyunk. Mire a tulaj "Ó, igazán? Nem tudtuk, hogy ti fiúk játszottatok. Azt hiszem még be tudunk titeke tenni a programba, de csak éjjel fél háromkor, a többi időpont mind el van osztva." A műsör este 6-kor kezdődött. 15 banda játszott. Egy pontnál baromi jó hangzás volt, de persze leléptek, még mielőtt kiderítettük volna, hogy kik ők. Pontosan az előtt, hogy mi következtünk volna, volt egy srác, teljesen egyedül ment fel a színpadra egy akkusztikus gitárral a kezében és egy dobgéppel. 45 percig játszott durván 3 ember előtt. Végre mi jöttünk. A csapos és a tulajodnos előtt játszottunk. Nagyon rossz szemmel néztek ránk mert vettek egy pólót - ami még mindig nem fizetett a parkolásunkért. Jó szar volt, ez volt az első benyomásom NY-ról. Az volt a legrosszabb utunk egy iszonyat szar műsörért, ami rosszul sült el.
RR: Milyen egy tipikus mixelés?
Wed: Ez egy különös dolog, mindenki akkor és ott, ahol és amikor éppen tud - Joey Des Moines-ben, Iowában, Tripp New Jersey-ből miközben a Static-X-szel turnézik - ez nem igazán tekinthető egy 'tipikus' mixelésnek. Két showt nyomtunk le januárban. Összesen egy héten körülbelül 12 órát kaptunk naponta. Az igazi megbeszélés a turné előtt még abszolút el se kezdődött.
RR: Nos, amikor turnén vagytok, az élő fellépés közben mi jár a fejetekben?
Wed: Élő show...vizuálisan már látom... a dolgokat mindig egy filmhez hasonlítom, így könnyebb elképzelnem, hiszen bármi amit csinálok, az leginkább csak filmnézés. Asszem a film, amit látok a Texas Chainsaw Massacre egyik része is lehetne akár. Az első, az egy komplett káosz - az emberek ordítanak, láncfűrészek szaladnak az le az úton, az emberek megsérülnek a teherkocsiktól. Ez egy jó válasz a kérdésre.
RR:Az összes jó dolog egy helyen... és ez a látomás az egész bandára vonatkozik? Mindenki ugyanígy gondolkodik?
Wed: Persze, feltétlenül. Vizuálisan spontánnak akarjuk megtartani. Ez az, amiről Joey és én is beszéltünk az első show-nk előtt, sokkolni akarjuk egymást, ahogy a zenénk is teszi. Szal modnjuk: "Rendben ma este valami olyasmit fogok csinálni, ami megdöbbent majd téged." "Mit?" "Nem mondom meg, várj amíg megtörténik, akkor megtudod." Így szoktuk Joey-val megtárgyalni a dolgokat a színpadon, és azt gondolom ez így helyes. Nem akarok egy olyan formációban lenni, amiben minden éjjel pontosan ugyanazt csináljuk, egy meglepetést sem beletéve. Úgy vélem látni fogjuk, hogy mi történik (nevet).
RR:HEH! Nagyon hasonlít a Greatful Dead nyári turnéihoz, amikor az emberek követték a bandát, hogy lássák, mi új lesz a következő show-n. Ez lehet egy modern kis nyári túra a kölköknek.

...Zárószavak...

RR: Amióta beszélek veled, támadt egy olyan érzésem, hogy sok befolyásod horrorr húzásokból ered.
Wed: TV, ember! TV! Mindent megnézek.
RR:Mit gondolsz ALF pop ikonként való újjáéledéséhez?
Wed:ALF? ALF egy pop ikon? (nevet) ALF király volt... bírom nagyon.
RR: Melyik tetoválás lesz mindig a klasszikus, amit a legtöbben fognak majd viselni: egy -Anyu- felirat, egy horgony, vagy egy nyolcas számú labda, aminek a hátából lángok csapnak ki?
Wed: Feltétlenül a horgonyt kell mondanom, már csak Popeye miatt is. Popeyenek mindig különleges, furcsa karjai voltak... és mindig is szerettem a furcsa dolgokat.
RR: Valami frappáns végszó?
Wed: Vigyázz, mert jövünk....