Layne Staley utolsó interjúja
2003. március 05. 15:20Közel egy éve, hogy az Alice In Chains egykori, botrányairól és drogproblémáiról elhíresült énekes-gitárosa, Layne Staley kábítószer túladagolásban meghalt, most egy argentin újságíró, Adriana Rubio Layne Staley: Angry Chair címmel könyvet írt a gitáros életéről, melyben a címnek megfelelően betekinthetünk Staley "szívébe és lelkébe". A könyvben megtalálhatjuk a zenésszel készült utolsó interjút is, melyből most idézünk.
Tudom, hogy meghalok. Nem teszem jól, ne is próbáljon a nővéremmel Lizzel beszélni erről, előbb vagy utóbb úgyis megtudja - sziszegte Staley a megmaradt fogai mögül. Az interjú során Staley elmondta Rubiónak, hogy jelen pillanatban is lázas, hányingere van és régóta csak azért használ heroint, hogy csillapítsa a fájdalmait.
Manapság ezt a szemetet már a túlélésért szúrom be, mint a cukorbeteg az inzulint. Már rég nem az a cél, hogy elszálljak, csak annyi, hogy éljek. Ez a fájdalom sokkal nagyobb, mint amit el tudsz képzelni. Ez a világ legkegyetlenebb érzése, az anyag az egész testemet tönkreteszi.
Az interjú inkább egy búcsúzó öngyilkosjelölt vallomásához hasonlít, mint egy felszabadult beszélgetéshez. Tudom, hogy közel a halál. Éveken át használtam heroint és cracket, de nem gondoltam rá, hogy ez visz majd a sírba. Tudom, nincs semmi esélyem. Túl késő. Soha nem próbáltam senkivel az Alice In Chains bandából felvenni a kapcsolatot. Nem a barátaim.
Ezt követően a zenész főleg a családjáról beszélt, valamint édesapjáról, aki nyolcéves korában hagyta el. Az életem olyan lett, mint egy rémálom. Csak árnyékok voltak körülöttem. Valahányszor megkérdeztem, hol az apám azt mondták meghalt, pedig a családom tudta, hogy drogfüggő, ezért hagyott el minket. Én mégis szomorú voltam, hiányzott.
Staley fiatalkorában a rocksztárok csillogó életéről álmodozott, arra gondolva, hogy így talán apja is egyszer majd visszatér hozzá. Elkezdett dalokat írni, és zenészekkel közösen játszani. 16 évesen megpróbáltam úgy megtalálni az apámat, hogy nem szóltam a családomnak, de kudarcot vallottam. Ekkor komolyan elkezdtem azon gondolkodni, valóban akarom-e még látni az apámat.
Staley a zenébe menekült. 20 évesen a zene iránti megszállottságom volt az egyetlen, ami életben tartott. Minden fájdalmamat és dühömet beleadtam a muzsikába, csak így éreztem, hogy vagyok valaki és segíthetek másokon".
21 éves korában azután megtörtént a csoda, édesapja meglátta egy magazin címlapján az Alice In Chains frontembereként. Első találkozásukat így idézi fel: Azt mondta, már hat éve tiszta, ezért nem is értettem, hogy miért nem jött vissza hamarabb. Az elején nagyon óvatos volt, de később minden megváltozott. Apám újra elkezdett drogozni. Néha együtt nyomtuk, nem sokkal később már azon kaptam magam, hogy minden nap meglátogat, de csak azért, hogy belőjük magunkat. Ez éppen akkor történt, amikor megpróbáltam ezt a szemetet kiiktatni az életemből, és akkor jön ez az ember, aki mindennap drogra kér tőlem pénzt. Amíg ő anyag után járkált én éppen azért harcoltam, hogy leszokjam róla. Rengeteg pénzt fektettem bele a kezelésekbe, megpróbáltam elfelejteni azokat az embereket, akiknek bármiféle közük volt a droghoz".
Sajnos nem sikerült kellőképpen távol tartania magát ezektől az alakoktól, ami végül a halálához vezetett. 2002. április 5-én rokonai találtak rá holttestére az otthonában. Halálát a speedball nevezetű drogkoktél okozta, ami heroin és kokain keveréke. Utolsó hónapjait szörnyű magányban tölthette, ugyanis a halála utáni két hét úgy telt el, hogy senki sem kereste! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
