|
INTERJÚK!!!
2006.09.05. 20:00
 Metal Hammer 2002. január - Az igazi méreg----->
System Of A Down
Az igazi méreg
A System Of A Down nem az a tipikus LA rock csapat, ennek ellenére mostanában a legsikeresebb amerikai bandák közé tartozik. A szeptemberben kiadott Toxicity album, a System második lemeze, mára már több, mint egymillió példányban kelt el, és ha figyelembe vesszük az anyag eklektikusságát, abszolút nem kommersz jellegét, ez akár kisebbfajta csodaként is felfogható. A Slipknottal közös amerikai turné után pár nappal Shavo Odadjian basszusgitárossal beszélgetett Rainer Siebert.
- Az őszi európai turnétokat ugyan sajnos lemondtátok, illetve jövő év elejére halasztottátok, de Amerikában azért koncerteztek. A Slipknottal közös turnétok neve Pledge Of Allegiance volt. Nem túl hazafias ez az elnevezés?- Szeptember 11-e óta minden hazafias, persze bizonyos szempontból. De ennek az elnevezésnek sem az akkor történtekhez, sem a hazafiassághoz nincs köze. A turné ötlete és elnevezése már sokkal korábban megszületett, igaz, egészen más értelmet nyert az egész a támadások következtében. Eredetileg a sulira akartunk utalni ezzel, hiszen minden iskolai nap egy esküvel kezdődik az Államokban, az pedig így indul: "I pledge allegiance…" Szóval, ez a név számunkra az őszi iskolakezdésről szólt eredetileg, arra utalt, inkább egyfajta humor volt. Aztán a humor maradéktalanul eltűnt belőle, ahogy a WTC összeomlott. Attól kezdve úgy nézett ki a dolog egy kívülálló számára, hogy szándékosan választottuk ezt a nevet, így akarjuk jelezni, hogy mekkora hazafiak vagyunk. Amúgy is nehéz időszak ez, nem akartuk feszíteni a húrt. Gondoljon mindenki azt, amit akar.
- A terrortámadás után a frontemberetek, Serj a honlapotokon kifejtette a véleményét a történtekről, azonban sokak szerint túl kritikus volt az amerikai kormánnyal szemben. Ebből elég komoly botrány lett, nem?- Nem nagyon akarok erről beszélni, mert rengeteg félreértésre adhat okot. Serj elmondta, amit gondolt, aztán volt, aki egyetértett vele, volt aki nem. Ezzel nem is volt probléma. A gondot az jelentette, hogy elkezdték kiforgatni a szavait, eltorzították a mondanivalóját, olyasmit próbáltak a szájába adni, amit nem mondott. Ez vezetett felesleges feszültségekhez. Az emberek zöme egyszerű igen-nem válaszokat akar hallani, ez a problémakör pedig jóval bonyolultabb annál, hogy szimpla válaszokat lehetne találni rá. Amikor egy országot támadás ér, amikor az elnök háborút hirdet, akkor bármilyen kritikus hang sokszorosára erősödik és fokozott figyelmet kel. Mi pedig mindig is kritikusak voltunk, a nevünk sem köntörfalaz, ráadásul a friss albumunk is akkor jelent meg, épp a Billboard lista élén állt. Mindez azt hozta magával, hogy sokkal nagyobb figyelem irányult ránk, mint akartuk volna. Mindegy, túléltük…
- Akarsz valamit mondani a terrortámadások kapcsán?- Annyit csak, hogy végtelenül szomorú és tragikus, ami történt. Együttérzünk minden ártatlan áldozattal, minden hozzátartozóval…
- Szeptemberben nem ez volt az egyetlen balhétok, ott volt még az a Los Angeles-i botrány is az ingyenes bulin. Mi is történt pontosan?- Az egy másik katasztrófa volt. Egy ingyenes bulit akartunk adni a lemezünk megjelenése alkalmából, amit egy Los Angeles-i rádió, a KROQ szponzorált. A szervezők arra számítottak, hogy 3500-4000 ember jön el, azonban úgy 10 ezren is lehettek. Eleve arra a parkolórészre, ahol a buli lett volna, be sem fértek ennyien, még a környező utcák is tele voltak emberekkel. Amikor a szervezők rájöttek erre, lefújták a bulit, de nem közöltek semmit a srácokkal. Nem is értem a szervezőket, hogy gondolták ezt az egészet! Bennünket oda sem engedtek a mikrofonhoz, pedig azzal valószínűleg megelőzhető lett volna a baj. A közönség aztán elkezdett türelmetlenkedni, nyomakodni és amikor már látszott, hogy gáz lesz, jött vagy 150 rendőr, lovasok és gyalogosok egyaránt, teljes felszerelésben, hogy fenntartsák a rendet. Ahogy azonban a színpadról leszedték a háttérvásznunkat, kitört a balhé. A srácok megrohamozták a színpadot és totál szétzúzták a cuccunkat, a gitárokat, a basszust, az erősítőket, John vadiúj dobcuccát, mindent. Az lett volna az első buli John új Tama cuccával, amit kimondottan saját rendelés szerint csinált neki a cég.
- Nem egy kimondott sikertörténet…- Hát nem. Lett vagy 30 ezer dollár kár, és szinte a teljes turnécuccunk megsemmisült. De ott nem is az anyagiak miatt kellett aggódnunk, hanem az emberek testi épsége miatt. Bármi megtörténhetett volna. Óriási szerencse, hogy nem történt komoly sérülés, vagy valami még rosszabb. Azok a srácok csak jól akarták érezni magukat, békében jöttek, nem akartak balhézni. Az egész egy kommunikációs probléma volt. Bennünket nem engedtek mikrofonhoz, más meg nem vállalta fel, hogy tájékoztatja a tömeget. Nem a rendőrséggel kellett volna oszlatni, hanem szavakkal. Persze a sajtó felkapta az ügyet és úgy nézett ki megint, mintha a rockközönség lenne a hibás, mintha balhézni vágyó állatok lennénk.
- Beszéljünk egy kicsit a Slipknottal közös turnéról! Miért épp velük?- Kölcsönösen tiszteljük egymást. Mostanában elég sok banda játszik keményebb zenét, és valahogy úgy érezzük, hogy mi ketten a saját dolgunkat csináljuk, egészen mást, mint a többiek. Valahogy az tűnt természetesnek, hogy együtt koncertezzünk. Ne érts félre, nem arról van szó, hogy csak mi lennénk a királyok. Nagyon szeretjük például a Deftonest is, velük is bármikor elmennénk turnézni. Régóta szó is van erről, de nekik most nem volt megfelelő az időpont. Más ritmusban dolgozunk. Ők akkor turnéztak, amikor mi stúdióztunk.
- Slipknotékat mióta ismeritek?- Elég régóta. Annak idején még a Snottal turnéztünk, amikor Des Moines-ban, egy klubbulin odaadták nekünk az akkori demójukat. Utólag derült csak ki, hogy akkor Shawn (Slipknot perkás) volt az, akivel dumálgattunk. Ismerte a bandánkat, szerette a zenénket, mi azonban nem ismertük őket. Ez még jóval a Slipknot album kiadása előtt történt. A demójuk különösebben nagy hatással nem volt ránk, de talán nem hallgattuk meg elég figyelmesen.
- Van köztetek versengés?- Versengés? Egyáltalán nincs ilyesmi. Jóban vagyunk, szeretjük egymást. Nem mondom, hogy általában a zenekarok között nincs furkálódás, konkurencia-harc, de a Slipknot és a System között semmi ilyesmi nincs. Ha lenne, akkor biztosan nem turnéznánk együtt.
- Ki választotta ki a többi bandát? Egyáltalán kik játszottak még a turnén?- Olyan csapatok, mint a német Rammstein vagy az American Head Charge, a No One. A Mudvayne is játszott az elején, de aztán leléptek.
- Miért?- Nem akarok hülyeséget mondani, ezért inkább azt mondom, hogy nem tudom. Ezt nekik kell tudniuk. Nekünk nem volt semmi bajunk velük. Eleve a bandákat úgy válogattuk össze, hogy ne legyen gond. Olyan csapatokkal akartunk játszani, akiket tisztelünk, akikre kíváncsiak vagyunk, akikkel közösséget érzünk.
- Milyen volt a turné?- A nyilvánvaló problémák ellenére, ami a bel- és külpolitikai helyzetből adódott ugyebár, nagyon jó volt. Ha külön turnéra mentünk volna, akkor mind a Slipknot, mind a System sokkal kisebb helyeken lépett volna fel, így viszont sikerült megtöltenünk a nagy csarnokokat is. Nem volt egy teltházas turné, de jók voltak a nézőszámok. Főleg, hogy ilyen közhangulatban egy csomó embernek egyszerűen nincs kedve szórakozni menni, bulizni.
- A lemezetek sikere viszont egyértelmű…- Nem gondoltuk volna, hogy a Toxicity két hónap alatt platinalemez lesz. Főleg, hogy az első album már 3 éves, de még mindig nem platina, valamivel még mindig alatta van az egymillió példánynak. Nem vagyunk egy ilyen hirtelen befutott csapat. Már az első album előtt is sokat alapoztunk, annak kiadása után pedig tényleg mást sem csináltunk, csak koncerteztünk.
- Sok csapatnál az a gond, hogy a kiadó elveszti a hitét a bandában, ha az első lemez nem indul be azonnal.- Ez tényleg így van. Mi szerencsések vagyunk, mert a kiadó is nagyon hitt ebben az új albumban. Abszolút nem szóltak bele, hogy mit csinálunk, nem vártak tőlünk slágereket. Belátták, hogy ez egy teljesen bizarr és beteg formáció, jobb, ha ránk bízzák a dolgot! Ha-ha! Az a baj, hogy manapság a kiadók nem terveznek hosszú távra, mert mindenhol üzletemberek vannak, akiket csak az éves profit mennyisége érdekel. Leszarják, hogy egy adott banda mondjuk 5-10-15 éven keresztül is alkothat, szolidabb, de folyamatos sikert aratva. Nekik azonnali siker kell, kiszámítható slágerszámokkal. Nem akarnak kísérletezni, biztosra mennek. Skatulyákban gondolkodnak…
- Ti meg nem illetek egyetlen skatulyába sem…- Legalábbis nehéz minket precízen körülhatárolni. Mind zeneileg, mind hozzáállásban, eszmeiségben. Ilyenek is vagyunk, meg olyanok is, nem vagyunk megfoghatóak. Az olyan típusú csapatok, mint a miénk, rendszerint nem multinál vannak, hanem valami független kiadónál. Azok a csapatok is, akiket komolyan tisztelünk, legalábbis a túlnyomó többségük, mind független kiadósak. Közelebb vagyunk az underground zenékhez, mint bármilyen trendhez vagy listás muzsikához.
- Amikor arra kér valaki, hogy írd le a zenéteket, mit mondasz?- Azt, hogy képtelen vagyok. Mi nem másolunk senkit, egyszerűen csak teret engedünk a bennünket ért hatásoknak, mindenféle hatásnak. Nálunk épp úgy megtalálod a 80-as évek heavy metalját a gitárszólókban vagy a riffekben, mint a world musicot az ütemekben, vagy a punkot, a hardcore-t az énekben. De még ennél is sokkal többről van szó. És ugyanez a helyzet a mondanivalónál. Nem igaz, hogy politikus csapat vagyunk, és nem igaz, hogy egy "szex-drogok-rock'n'roll" csapat vagyunk, de mindkettő bennünk van. Ez megint egy más felfogás. A legtöbb csapat vagy ilyen, vagy olyan, de a kettőt nem nagyon kombinálja senki. Pedig működik, erre mi vagyunk a legjobb példa. De gondolj bele, mi magunk is ilyenek vagyunk, nem? Az ember szívesen eldumálgat a világ dolgairól egy pohár sör mellett, vagy akár olvasgat komoly témákról otthon, és ez nem zárja ki azt, hogy mondjuk szombaton atomra betépve hajtsa a csajokat a rockklubban. Ugyanakkornincs új a nap alatt, hiszen gondolj csak a Beatlesre! Ők is egyszerre énekeltek a forradalomról, a drogos víziókról és a szerelemről. A Beatles mindenkit mindenben megelőzött. Nincs olyasmi, amit ők ne csináltak volna meg korábban…
- Milyen zenéket hallgattok a turnébuszon?- Mindenfélét, a Morbid Angeltől és a Cannibal Corpse-tól a technóig vagy a világzenéig. Ránk ugyanúgy hatással volt a Slayer meg az Iron Maiden, mint a Beatles, Frank Zappa, vagy a Black Flag. A dobosunk instrumentális fúziós zenét játszott a System előtt, egy másik bandával meg Hendrix dalokat. Daron meg én abszolút metal arcok voltunk: KISS, Mötley, Iron Maiden, aztán megcsömörlöttem a 80-as évek végi túltermeléstől, és egyik napról a másikra elkezdtem punkot hallgatni. Misfits, Dead Kennedys, ilyesmi. De az elvontabb gót dolgokat is szeretjük, a Bauhaust, az Alien Sex Friend-et, ez is benne van valahol a zenénkben.
- Sokan azt jósolják, hogy nektek köszönhetően most egy új mozgalom indul el a súlyosabb zenék világában. Ehhez mit szólsz?- Azt, hogy ettől mentsen meg minket az a magasságos! Ha-ha! Más sem hiányzik, mint hogy egy csomó csapat elkezdjen másolni bennünket. Ez tette tönkre a 90-es évek elejére a metalt, ez tette tönkre a grunge vonalat. Nem akarunk olyan népszerűek lenni, hogy egy csomóan másoljanak minket. Kérlek, ne tegyétek! Ha-ha!
Metal Hammer 2002. január
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
